Az aromaterápiáról

Az aromaterápia célszerűen összeválogatott illóolajok külső és belső felhasználása gyógyászati célra.

Annak ellenére, hogy a modern aromaterápiáról csak 15-20 éve beszélhetünk, az ősi aromaterápia felfedezőinek Egyiptomot tartjuk, akik már időszámítás előtt 4500 évvel bizonyíthatóan alkalmazták ezt a gyógyító terápiát. A múmiák balzsamozásában cédrus, mirha, szerecsendió, szegfűszeg és fahéj illóolajat használtak. Az Ebers papirusztekercsen több illóolajos recept is található. Időszámításunk előtt 2650-ben a Sárga Császár gyógynövénykönyve is tartalmazott Kínában jelentős számú illóolajat. A rózsaolajat májbetegségre használták, a gyömbér illóolaját pedig malária ellen. A görögök szerint a legbiztosabb út az egészséghez a naponta vett aromásfürdő és illatos masszázs. Itt találkozunk először az illóolajos prevencióval is.

Európában 1616-ban J.J.Wecker a következőt írta: az illatos olajok kétségtelenül összetett gyógyszerek, melyek hatással vannak az agyra és megszüntetik a minket körülvevő levegőben lebegő kellemetlen szagokat és fertőzéseket. A modern aromaterápia fogalmának megteremtője Rene Gattenfosse volt. Nevéhez fűződik az aromaterápiával való gyógyítás kidolgozása is. 1928-ban jelent meg az a könyve, melyben az illóolajokkal való gyógyítást már aromaterápiának nevezte. Az aromaterápia önállóságát az 1985-ben megalakult Aromaterapeuták Nemzetközi Szövetsége jelzi. Ettől az időponttól tekinthetjük valódi önálló gyógyító ágazatnak az illóolajos terápiát, azaz az aromaterápiát.

Az illóolajok több vegyületből álló vegyes komponensű, folyékony halmazállapotú, 100 %-ban illékony anyagok elegye, mely jelentős és esetenként teljesen eltérő gyógyhatással bír. Az illóolajok legfőbb jellemzője tehát az, hogy szobahőmérsékleten nyomtalanul elillan, és széleskörű az általános gyógyhatása.

Az illóolajok általános hatásai

• a limbikus rendszeren keresztül pozitív érzelmi-lelki hatás, nyugtató-pszichoszomatikus hatás,
• vérnyomásemelés – vérnyomáscsökkentés,
• légzéskönnyítés, stimulálás, nyákoldás,
• pozitív hormonhatás,
• fertőtlenítő hatás,
• epetermelés fokozás és epehígítás, görcsoldás,
• emésztés elősegítés,
• gyulladáscsökkentés, fájdalomcsillapítás,
• helyi érzéstelenítés, helyi vérbőség okozás

Illóolajok felhasználási formái

Száraz inhaláció

Textil, vagy papír zsebkendőre csöppentve közvetlenül belélegezzük. Hatásos módszer például alacsony vérnyomás esetén a rozmaring illóolaj közvetlen belélegzése, vagy légzéskönnyítésre ugyanilyen formában az eukaliptusz és citromfű illóolaj keveréke.

Illatlámpás párologtatás

Vízbe cseppentve a szükséges illóolajat, a víz hőfokát emelve (de nem forralva) az illóolaj elpárolog a helyiség légterébe. Az illóolaj összetételétől függően nyugtató hatást vagy a légtér fertőtlenítését érjük el ezzel a módszerrel. Meditáció esetén nehéz keleti illóolajat használunk: mirha, tömjén. Télen a légtér fertőtlenítésére citrom, fenyő, eukaliptusz, levendula, rozmaring illóolaj használata célszerű. Hálószobában a kellemes alvás feltételeinek megteremtéséhez jázmin, levendula a megfelelő illóolaj.

Inhalálás

A célszerűen összeválogatott illóolajokat forrásban lévő (gőzölgő vízbe) helyezzük, és a vízgőzzel együtt az illóolajat belélegezzük. Meghűlés esetén eukaliptusz, citrom, fenyő illóolajat célszerű használni. Köhögés esetén kakukkfű, édeskömény, fenyő a helyes illóolaj összetétel.

Szauna

Gyakorlatilag az illóolajos szauna egy teljes testinhalálást jelent, ahol nemcsak belélegezzük a vízgőzzel dúsított illóolajakat, hanem azok a bőrön keresztül is felszívódnak.

Aromaterápiás borogatások, pakolások

Akkor alkalmazzuk, ha azt akarjuk elérni, hogy masszírozás után se szakadjon meg a gyógyhatás. Módszere: kiáztatott gyógynövényt az adott testrészre helyezünk, vagy az illóolajat krém formájában visszük fel a bőrfelületre.

Az illóolajok belső használata

A tiszta 100 %-os illóolaj tömény, így még külső használat esetén is hígítva (vivőanyaggal) szabad használni (kivétel levendula illóolaj), a belső használatra még inkább érvényes az a szabály, hogy csak ellenőrzött és kicsi (néhány csepp/nap) mennyiségben szabad használni. De hozzáértő (fitoterapeuta) felügyelete, tanácsa és javallata alapján nagyon is célszerű a használata, mivel gyors hatást érünk el vele. Hatékony altató néhány csepp levendula illóolaj kockacukorra cseppentve lefekvés előtt, közvetlen fogyasztással. Az illóolajoknak, mivel tömény hatóanyagok, számolni kell a mellékhatásaival is, belső használat esetében is. Például allergia, vesekárosodás, légcsőgörcs

Az illóolajok belső használatának szabályai:

• mindig csak kis adagban alkalmazzuk, egyszerre maximum három cseppet,
• naponta legfeljebb háromszor három cseppet alkalmazzunk,
• a kúra időtartama ne haladja meg a három hetet,
• két kúra között legalább két hét teljen el,
• tisztán sohasem, csak vivőanyaggal vihetjük be az illóolajat (a vivőanyag lehet méz, cukor, alkohol, tea).

Az illóolajok összetétele gyógynövény fajtánként más és más. Ezért minden illóolajnak más az illata is és más a gyógyhatása is.

Az illóolajok főbb összetevői

• Alkoholok: mentol, linolol, geronol, borneol.
• Aldehidek: citrál, citronella, vanillin.
• Savak: benzoesav, fahéjsav.
• Fenolok: eugenol, timol.
• Észterek: benzil, linolil.
• Terpének: pinén, limonén.

Minden illóolaj bonyolult felépítésű. Alkotóelemei egyedi módon kapcsolódnak egymáshoz. Az eukaliptusz illóolaj közel 250 féle alkotóelembol áll. Bár vegyi úton az illatát lehet utánozni, de a tiszta illóolaj gyógyító hatása semmiképpen sem állítható elő kémiai úton.